Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az út maga a cél

A hiteles terapeuta

 

…mindenki számára más.

Személyiségünkből fakad, hogy mit fogadunk be és mire vagyunk szenzitívek, ki lesz számunkra a megfelelő. Mert a hit és a bizalom kulcsszereppel bír.

Értő figyelem, érdeklődés tükröződik az arcán. A beszélgetés minden pillanatában velem van és rám hangolódott. Olyan, mint egy médium. Nincs személyisége, - pontosabban van, csak ez a terápia során nem kap lényegi szerepet - csak tudása és lelki ereje. Soha nem hozza be személyes példáit a terápiás folyamatba, de merít személyes tapasztalataiból és a gyógyító, önismeretei folyamatot ezzel is katalizálja.

Sokszor csak hallgat. A lényeg mindig kibontakozik, teret nyer, utat tör. Már a megfogalmazással, a kiengedéssel létrejön egy oldás, a terapeuta szavai csak megerősítést adnak. Ez persze lényegesen függ a páciens helyzetétől, állapotától is. Komoly idegi problémák és terheltség, az önazonosság hiánya esetén további terápiás eszközök alkalmazása is szükséges lehet.

Az információk, megoldások a kezelt személy tudattalanjában is fel vannak írva, csak a tudatos én korlátai, reflexiói és múltból fakadó mintáinak ismétlése nem egyeztethető össze a megoldást jelentő út, lépések alkalmazásához.

Másfelől az ismert út akkor is biztos, ha ócska, vacak, kényelmetlen… Képzeljünk el egy kinőtt, de már formára taposott cipőt. Mennyi baj lesz egy újjal, mire megfelelően illeszkedik a lábra. Addigra megint kinövi. Le sem cseréli, mert az csak egy ponton nyom. Nem lép ki a komfortzónából. Olyan meglepetések érhetik, amire nincs felkészülve. Az fel sem merül, hogy olyan meglepetés éri, hogy a fejét a falba veri majd, miért nem lépett előbb.

Bár a személyiségünket építő hozzáállással ez sosem merül fel. Vissza nem nézünk. Csak pozitív élményeket raktározunk. Sosem ostorozzuk magunkat a múlt dolgai miatt, változtatni úgysincs módunk rajta.

Békében élünk a jelenben és megéljük azt a maga teljességében.

 

A terapeuta tehát:

  • harmóniában van önmagával és a világgal
  • tiszteletben tartja a páciens személyiségét
  • tanácsot ad
  • erőszakmentes
  • szakmájának mély ismeretével bír
  • terápiás eljárásai szerteágazóak és a problémához alkalmazkodnak
  • türelmes
  • szenzitív
  • irányítja a terápiás folyamatot, anélkül, hogy ez zavaró lenne
  • őszinte
  • problémafeltáró

 

Milyen terapeuta szeretnék lenni?

Nem látom a terápiás utamat és a lehetőségét, hogy a tanultakat alkalmazzam majd, de azt hiszem, ezeket a célokat még ráérek később kitűzni. (Érzem, hogy dolgom van ezzel a témával, várom a jelzéseket.)

Nemrég is láttam egy útjelzőt, csak a tábla feliratai voltak még homályosak. Eltelt néhány … minek is nevezzem, néhány erőteljes, marcangoló, érthetetlen és romboló éjszaka és egyszer csak fény gyúlt egy fejben és a táblára felirat került. Nem az én fejemben és nem az én kezem által. Talán az én személyiségem ihlette az ötletgazdát. Ebben akár biztosak is lehetünk.

Az idő kevés volt a döntéshez, ezért különös csoda, hogy minden kérdésre pozitív volt a válasz. Ahogy akkor fogalmaztam, minden vektor egy irányba mutatott. Egyetlen momentum sem volt, amibe belekapaszkodva visszakozhattam volna. Köszönöm.

Mérhetetlen mennyiségű energiát és pozitívumot kaptam már ebben a két napban és az azóta eltelt hetekben mindenhonnan.

 

Miből gondolom, hogy jó terapeuta lehetek?

Minden ember csodálatos érték. Magamat sem hiszem különbnek másoknál. De az előző tézisből fakadóan én is csodálatos érték vagyok.

Egyforma értékű embertársaink között mégis vannak olyan személyiségek, akik kifénylenek a tömegből, hivatásuk, elhívatásuk van. Ha más nem, épp csak a többi ember jóléte és boldogsága. Életfeladatom szerint a tanulás és a tanítás az életem fő motívuma. Most épp a tanulás szakaszába jutottam ismét. Élmény fürdőzni benne.

Eddig megszerzett tudásomat, tapasztalataimat újragondolhatom, elemezhetem és megmérhetem. A világlátásomat pallérozhatom. Közben csodálatos, kifinomult műveltségű emberek a társaim, ők fogják a kezemet az úton. Jó érzés újra megtapasztalni a kiválasztottságot, azt a szerepet, amikor egy úton, egy tudományos területen együtt lépked néhány, néhány tíz elkötelezett ember, vállvetve.

 

Biztos vagyok a kisugárzásomban.

Biztos vagyok a szorgalmamban.

Biztos vagyok az elkötelezettségemben és a hitemben.

Hiszek magamban és választott utam kivételes erejében.

Magával ragad a tanítóim hihetetlen elkötelezettsége, tudása.

 

E., jobbik felem, mint terapeuta

E. az egyik legjobb barátom. Ért engem és mindig kíváncsi rám. Nagyon jól muzsikálnak együtt a receptoraink első találkozásunk óta. Ennek kb. 5 éve.

Önismereti útján ő is keresőként érkezett arra a kurzusra, ahol megismerkedtünk. Ő akkor már gyakorló Bach-virágterapeuta volt, bár épp bizonytalankodott ebbéli szerepében. Azóta is bizonytalan ebbéli szerepében. Nem is gyakorolja.

Útkereső.

Nekem ő a tipikus hétköznapi gyógyító. Nem a szó hétköznapi értelmében, nagyon is emelkedetten. Semmi hókusz-pókusz, csak figyelem, meghallgatás, egy-egy jól elhelyezett, célzott kérdés. És figyelem, figyelem, figyelem.

 

Milyen terapeuta leszek?

A mosoly, nevetés a lételemem. Mindig nevetek, akkor is, ha nagy a baj. Ha már nincs mosoly, akkor már tényleg végzetes a helyzet. Ilyen esetekre nemigen emlékszem. Tudnék, de nem teszem.

Szóval mindig mosoly és derű van az arcomon.

A mosoly terápia.

Számos embertársamtól hallottam már, milyen jó, hogy mindig mosolygok. Ez nekem is jó, mert érzem a jóllevést, ami fontos a mindennapokban.

Egyáltalán nem biztos, hogy a szó szoros értelmében leszek terapeuta. Hogy ülni fogok egy szobában és mások problémáira keresek számukra vállalható megoldásokat. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy már most is az vagyok.

Csak pallérozottabb, kifinomultabb, érzékenyebb emberré válhatok. És ez jó.

Mindemellett hiszem, hogy dolgom van a világban, segítő kezet tudok nyújtani rászorulóknak, az életük során elakadtaknak, mindazoknak, akik számára ezen az úton én leszek a hiteles útitárs.

Jó utat nekünk!

 

Ízlelgetem, tanulom:

Tanszperszonális művészeti és pszichoszintézis terapeuta. Gyönyörű.

Tanulom…

2014. november 16. 

-----------------------------------------------------------------------

A legfontosabb a cél kitűzése és utána a dolgok már jönnek. Nem kell akarni, nem kell nem akarni, csak lenni kell a pillanatban. Ne a múlton rágódj, ne a jövőben élj, csak légy a pillanatban, légy minden élmény részese, éld át, ne küzdj ellene, csak hagyd, hogy történjen! 

Számtalan okos gondolat, tanács ellenére mindenki - így én is - a saját küzdelmeit vívja, a saját kérdései dobognak a fülében, a saját kétségeiben vergődik. Olykor úgy érzem, könnyű mondani. Másoknak én is nagyon jól, bölcsen, okosan, talán számára is hasznavehetően tudom mondani, mit látok a helyzetében. A magaméval meg küszködöm. Hogy van ez?

Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy mindenki a maga válaszait kaphatja meg, így a segítő kéz, az adott tanács haszna óriási kérdőjel. Pedig mennyire könnyű és felszabadító pillanat az, amikor valaki bajban van, hozzád fordul és hopp... ott a válasz a kérdésére. Bennem van, értem, érzem a problémáját, megvan a válasz, a megoldás. Csakhogy az az ÉN válaszom. Nem az ÖVÉ! Tehát nem az Ő megoldása, nem az Ő küzdelme, nem az Ő útja. Vajon lehet ezekből a látszatmegoldásokból profitálni valamit? Bármit? Neki? Nekem? Talán ha felismerem a csapdahelyzetet, akkor igen.

Mindez része a tanulásnak. Rávezetni, kinyitni benne valamit, megnyitni egy utat, ahol a saját válaszára lel. Úgy, hogy nem az én megoldásomat, az én küzdelmem kulcsát adom a kezébe. 

Sokakat látok, akik még mindig azt hiszik, a problémák egyszer csak szempillantás alatt megoldódnak és az élet onnantól csinosan rendezett lesz. A betegségek elmúlnak, minden rendbe jön. NINCS ILYEN!

Egy időben én is egy elképzelt csodás, problémamentes jövőről álmodtam, kicsit abban is éltem, s ezt csak néha zavarta meg a múlt árnya, melyet nehezen engedtem el. Nem értettem, hogy azzal, hogy magamban mondogatom régi sérelmeimet, cipelem azokat és csak MAGAMNAK okozok ezzel nehézséget, magamat hátráltatom, húzom vissza. De meg kellett járnom ezt is annak érdekében, hogy egyszer észrevegyem és belássam, hogy nem ez az út. Ez ZSÁKUTCA! Mély, magába fojtó, gonosz ... magamnak teremtett.

Magányos fázisban járok. Sok barát vesz körül és a családom, mégis egyedül vagyok. A szó legjobb értelmében. Egyedül a küzdelmeimmel, a felismeréseimmel. Ez a változás időszaka. Olyan, mintha bábbá formálódtam volna és egyszer előbújik egy csodálatos új lény, egy színes lepke. Szeretem hinni, hogy színes személyiségem van és ez nem hasztalanul létezik ebben az univerzumban. Szeretem az utamat.